Még a nyáron beszereztem magamnak egy Talaria elektromos krosszmotort. Ez lényegében ugyanaz, mint a Sur-ron, csak egy picivel fejlettebb, egy hajszállal robosztusabb a felépítése, vaskosabbak a gumijai, illetve pár apróbb gyermekbetegséget is kiküszöböltek rajta a Sur-ronhoz képest. Méretét tekintve elég kompakt, olyasmi mint a kisebb benzines krosszgépek (pl. 150-es négyüteműek), vagy mint egy enduro E-bike. A súlya pedig meg sem közelíti a „felnőtt” krosszmotorok (pl. a 250-es négyüteműek) 100 kilo feletti tömegét. A Talaria mindössze 65 kiló akksival együtt, ennek megfelelően baromi könnyű irányítani.
Azt imádom benne a legjobban, hogy amikor van egy-két szabad órám, csak felpattanok rá, és veretek egyet a környező erdőkben, vagy egy kicsit kanyartechnikát gyakorlok vele. Nem zavarok senkit, hiszen hangtalanul suhanok, gyakorlatilag nem kell karbantartani, hiszen a láncfújáson és a guminyomás ellenőrzésen kívül nincs mit csinálni. Nem kell utánfutón elszállítani valahova ahol majd használhatom, hanem csak kigurítom a garázsból, és azonnal mehetek is. Lábon is legálisan közlekedhetek vele, hiszen az 50 köbcentis motoroknak megfelelő kategóriába tartozik. Ha kicsit feltöltődtem élménnyel, vagy magamba szívtam a természeti csodák látványát (lásd a fotókat!), utána sokkal könnyebb visszaülni az íróasztal mögé, és tovább dolgozni. És közben még fejlesztettem is a vezetéstechnikámon.
Otthon pedig csak bedugom a konnektorba, és legközelebb mehetek megint.
Az utcánk végén van egy telkem, ahol kialakítottam egy kanyargós, technikás kis pályát, elkezdtem építeni rá ugratót és mandíner kanyart is, bár ezek egyelőre még viszonylag kicsik, mert ásóval és talicskával dolgozom, szóval nem haladok valami gyorsan az építéssel. De nem hajt a tatár.
A másik kedvenc felhasználási területem, hogy bármikor gurulhatunk közösen egy karikát a 4 éves kisfiammal, akinek egy kis elektromos krosszmoci-kezdeményt vettem a motorozással való ismerkedéshez. Az övé egy egyszerű kis szerkezet, nincs futóműve, tulajdonképpen olyan, mint egy nagyobb méretű futóbicikli, csak ezt motor hajtja. Középen, a vázban van az akksija, és a hátsó kerékben az agymotorja. A kisfiam már tök jól tanulja fogni a vázat a lábával, sőt ugratgatni is elkezdett, ami persze még csak egy kis huppanás, de egy négyévestől nem is rossz! És a legviccesebb, hogy elkezdte gázra felemelgetni az első kereket is! Elképzelésem sincs, hogy honnan látott ilyeneket!
Olyan programot is csináltunk, hogy felültettem magam elé (ő 14 kiló én pedig 75, úgyhogy a Talaria simán elbír kettőnket) és csak elgurultunk egyet kirándulósban terepezni az erdőbe, sziklákra, kilátókhoz.
Ha el akarom vinni valahová a Talariát, pl. egy krosszpályára, akkor csak feldobom a vonóhorogra szerelhető biciklitartót az autómra és már vihetem is, mert ha kiveszem belőle az akksit, akkor pont annyi a súlya, hogy fel tudom rá rakni. Szóval szállítani is könnyű.
Mondjuk krosszpálya látogatásra még nem került sor, mert a rengeteg hazai tréning mellett nagyon sok a külföldi pályamotoros tréningem is mostanában (hál’istennek, mert imádom ezt a munkát!), épp most számoltam össze, hogy idén március és november között hét (7!!!) külföldi tréninget szerveztem! Alcarras, Aragon, Brno, Assen, Rijeka, Jerez és Almeria, januárban pedig megyünk Portimaoba, aztán márciusban megint Aragon, stb stb… úgyhogy az előzetesen tervezettnél jóval kevesebb időm marad terepezni.
Mit nem szeretek rajta?
Fura, hogy fékezés közben nem lehet gázt adni, így nem lehet elsajátítani azt a finom átmenetet, amikor a hátsó fékkel keresztbecsúsztatva érkezel a kanyar bejáratához, és miközben engeded fel a féket, elkezded adagolni a gázt, hogy a fékezés helyett a gázadás által folytasd a csúsztatást. Szóval ezt egyáltalán nem lehet, mert ha fékezel, akkor a rendszer a lassulási energiát felhasználva visszatölt az akkumulátorba, tehát ha be van húzva a fék, hiába tekered rá a gázt, nem csinál semmit, amíg teljesen el nem engedted a fékkart. Az viszont dicséretes, hogy 4 fokozatban állítható, hogy mennyire töltsön. Ez egyrészről praktikus, hiszen így nagyobb a futásteljesítmény egy töltéssel, másrészről oda ez a csúsztatás-gyakorlási a lehetőség. Valahogy ki lehet iktatni ezt a funkciót (az Elektrobikernél, ahol vettem, gyakorlatilag minden trükköt megfejtettek már a Talariákhoz és a Sur-ronokhoz), de akkor meg nem töltene vissza energiát fékezés közben az akkumulátorba. És ezt viszont nem akarom elengedni. Bár lehet, hogy el fogom…
FRISSÍTÉS!!!
Már meg is van a megoldás a fent említett problémára: csak szét kell húzni egy csatlakozót a fékkarnál, így már lehet egyszerre fékezni és gázt adni. Ami egyben azt is jelenti, hogy akkor nem csak a keresztbe csúszást fogom tudni gyakorolni, hanem az egyerekezést is, hátsó fékkel!
Köszönöm Jeli Attilának és Pásztor Tamásnak, hogy megosztották velem a tapasztalatukat erről!
Egyébként a Talaria egy töltéssel két órát simán elmegy terepen, kirándulós üzemmódban, de ha folyamatosan nyélgázon nyúzom, akkor sem sikerült még egy óra alatt lemerítenem. Ha közúton használnád, akkor elvileg 50 km körüli hatótávot tud 70 km/órás tempóval haladva (de ezt nem tudom alátámasztani, mert csak terepen megyek vele), a végsebessége alattam 75 km/óra volt.
Viszont krosszpályán még nem voltam vele, szóval az lesz majd az igazi teszt! Bár azt hozzá kell tennem, hogy krosszmotoroknak épített nagypályára kevés lesz a teljesítménye, ez már egyértelmű. De vannak kisebb krosszpályák, illetve gyerekkrosszpályák is, például Piliscséven, a nagy pálya alatt van egy tök jó, oda mindenképpen ki fogom vinni!
Azt már most megtapasztaltam, hogy ha komolyabban szeretnék vele terepezni, ugratgatni, vagy az előbb említett kisebb krosszpályákra kivinni, akkor mi az amire szükségem lesz: erősebb első villákra biztosan, jobb minőségű csillapítással. Egyébként, ha csak elkirándulgatok vele, akkor tökéletes a gyári is. Szóval ha valaki csak ilyesmire akarja használni, esetleg közlekedési eszköznek szánja, akkor tök felesleges hozzányúlni. Még így is teljesen jól elmotorozom vele, a kisebb ugratgatásokkal együtt. De azért a leérkezéseknél érződik, hogy elég sprőd a csillapítás, ha pedig göröngyösebb talajon veszek egy erősebb féktávot, akkor teljesen elfogy. Felüt, csavarodik, és kanyarban is teljes mértékben a gumit dolgoztatja, ahelyett hogy kimozogná a huplikat. És én csak 75 kiló vagyok, ha valaki nehezebb, annak még rosszabb lehet a helyzet.
De még egyszer kihangsúlyozom, hogy így is tök jókat motorozom vele, még az is lehet hogy így hagyom. Na de ezt majd az első krosszpályás menet után fogom tudni megállapítani. A hátsó rugóstaghoz viszont minden bizonnyal nem kell majd hozzányúlni, az épp elegendő a Talaria teljesítményéhez.
Egy magasabb kormány mindenképpen jól jönne még az én magasságomhoz (180 cm), mert ha állva motorozom, akkor eléggé előre kell görnyednem.
Ééés… ennyi. Persze lehetne még tuningolgatni, nagyobb teljesítményt is lehet bele varázsolni, az áttétellel is lehetne játszani (néhány foggal nagyobb hátsó lánckerékkel még jobban gyorsulna) és esetleg egy rücskösebb lábtartó is jó ötlet lenne, de nekem egyelőre így is tökéletesen megfelel.
Sokan kérdeztétek, hogy hol lehet kapni a Talariát (vagy a Sur-ront), illetve a kis gyerek krosszmociról is érdeklődtetek páran. Én az Elektrobiker.hu III. kerületi üzletében vettem őket, ahol minden kérdéssel kapcsolatban nagyon segítőkészek voltak, és nagyon nagy tapasztalatuk van ezekkel a bringákkal kapcsolatban. Elektromos gyerek krosszmotorból egyébként vannak náluk nagyobb változatok is, már rendes rugóstagokkal és tárcsafékekkel, úgyhogy sejtem, hogy pár év múlva mi lesz a következő lépcső a kisfiam számára. Csak a feleségem meg ne tudja hogy van tinédzser méretű is, mert amióta kipróbálta a Talariát, egyfolytában rágja a fülemet, hogy „Nincs ebből olyan változat, ami ugyanilyen, csak kicsit kisebb..?”
Tervezek készíteni video anyagot is a Talariáról, amint lesz lehetőségem, nekiállok!
Üdv,
Ádám
